Az optikai adó-vevő sebessége és hullámhossza közötti összefüggés kulcsfontosságú az optikai kommunikációban, befolyásolva a jelminőséget, a távolságot és a kapacitást. Az adó-vevők különböző sebességeken (1 Gbps-tól 800 Gbps-ig és annál is nagyobb) és hullámhosszakon (850 nm-től 1650 nm-ig) működnek, az O, C és L sávok különböző szerepeket töltenek be. Ez az összefüggés a fény szálban való viselkedéséből fakad: a csillapítás (jelveszteség) és a diszperzió (impulzus-szétfutás). A 850 nm magas csillapítással rendelkezik (~2,5 dB/km), ezért rövid hatótávolságú (≤300 m) adatközpontokban használják többmódusú szállal 10G/40Gbps sebességre. A 1310 nm és 1550 nm alacsonyabb veszteséggel (~0,3–0,4 dB/km) rendelkezik, így hosszabb távolságokra alkalmas – a 1310 nm megfelelő 10 Gbps sebességre 40 km-en (majdnem nulla diszperzió), míg a 1550 nm/C-sáv (1530–1565 nm) minimalizálja a veszteséget, és jól működik az EDFA-kkal (erősítők) hosszú távolságú, nagy sebességű alkalmazásokban (400G/800Gbps több ezer km-en). A magasabb sebességek (400G+/800G+) nagyobb diszperziós kockázattal járnak. Ezek fejlett modulációt használnak (pl. 16QAM 400Gbps esetén) a C-sávval, ahol a diszperzió kezelhető. A C-sáv támogatja a WDM/DWDM technológiát, amellyel 400Gbps csatornákat csomagolnak 50 GHz-es távolságra, növelve a kapacitást. Az alkalmazások határozzák meg a párosítást: rövid hatótávolságra a 850 nm használatos; közepes hatótávolságra (10–80 km) a 1310 nm/C-sáv; hosszú távolságú átvitelre a C/L-sáv koherens adó-vevőkkel. Az újonnan megjelenő 1,6 Tbps rendszerek az L-sáv kiterjesztését vizsgálják a C-sáv túlzsúfoltságának elkerülésére. Röviden, a hullámhossz meghatározza a hatótávolságot és a kompatibilitást; a sebesség pedig modulációt és diszperziókezelést igényel. Ez az együttműködés optimalizálja az adó-vevők teljesítményét a környezetüknek megfelelően.